A kánikulai hőség leginkább talán a tetőterekben élők szervezetét teszi próbára, ha az épületek nincsenek kellően védve a napsugárzástól. A tetőterek klimatizálására is sokféle megoldás létezik, ám tervezői tudás vagy tapasztalat hiányában a méregdrága, de rosszul kiválasztott és elhelyezett klímaberendezések több százezer forintos kárt jelenthetnek, s nem utolsó sorban hosszan tartó, makacs megfázást. A jól megtervezett rendszer úgy hűt, hogy észre sem vesszük, és nem is halljuk, egyszerűen csak fokozódik a komfortérzet. Gyakran hibás elgondolás, hogy a tetőteret egyetlen nagyobb teljesítményű klímaberendezéssel próbálják lehűteni, azonban a hideg csak a zárt tereket kezdi lehűteni, tehát a nyitva hagyott ajtó nem megoldás. Ha a lépcső nincs ajtóval lezárva, a hideg nagyobb fajsúlyánál fogva képes a legalsó szintig, adott esetben a pincéig ?lefolyni?, így a berendezéstől két méterre lévő szobában nem lesz érezhető a hűtés, viszont az alsóbb helyiségekben sem, mert a hideg lefelé történő utazása során felmelegszik. Ha a teret érő külső hőterhelés nagyobb, mint a klíma teljesítménye, akkor csak a felmelegedés gyorsaságát tudjuk fékezni, hidegebb nem lesz a helyiségben. S mivel nem érezni a hideget, ezért a felhasználó a legnagyobb ventilátorfokozatra állítja a berendezést, ami még így sem hűti le a lakás, de erős huzatot csinál, s komoly egészségkárosító hatása lesz.